Továbbra is nagy a tét
Egyelőre annyi biztos, hogy a Likud vezére alakíthat kormányt Izraelben, ám továbbra is kérdés, kik lesznek a koalíciós partnerei. Az általa nagykoalícióba hívott két párt közül a baloldal kizárta a kormányzati részvételt, a jobbközép Kadima pedig mélyen megosztott. A térségbeli bizonytalanságot növeli, hogy az új amerikai vezetésnek nincs világos közel-keleti stratégiája.
Az Izraeli Munkapárt kizárta annak lehetőségét, hogy részt vegyen Benjamin Netanjahu kijelölt miniszterelnök, a jobboldali Likud vezetője leendő kormányában - közölte a párt egyik vezetője hétfőn. Bár sajtóhírek szerint az elmúlt napokban Ehud Barak mégis eljátszott a kormányzati részvétel gondolatával, győzött az a megfontolás, hogy a választók végül is nemet mondtak rájuk, sőt ők voltak a február 10-i választás legnagyobb vesztesei.
Bonyolultabb a helyzet a jobbközép Kadimával, amely mélyen megosztott a kérdésben. Netanjahunak április 3-ig van ideje kormányt alakítani, ami pusztán formálisan nézve nem lesz nehéz: a jobboldali blokknak 65 képviselője van a parlamentben, amivel megvan a többségük a kormányalakításhoz.
Netanjahu azonban nagyobb fába vágta a fejszéjét: egységkormányt akar alakítani ("ez a nép akarata"), legalább a Cipi Livni vezette Kadima részvételével, hogy könnyebben tudjon együttműködni az új amerikai kormánnyal a rendezés ügyében. Livni azonban az első megbeszélések után szkeptikusan nyilatkozott ennek esélyéről, szerinte túl sok a nézetkülönbség a két párt között, Netanjahu azonban optimista volt.
És bár Livni nemrég még egyértelműen közölte, ellenzékbe akar vonulni, a két politikus a következő hetekben tovább tárgyal egymással.
Kinek dolgozik az idő?
A Netanjahu és Livni közötti igazán markáns különbséget a palesztin-kérdésben elfoglalt álláspontjuk jelenti: míg a Kadima a "Két állam" koncepcióját képviseli - vagyis szorgalmazza az önálló palesztin állam létrehozását, valamint a kétoldalú tárgyalásokat -, addig a Likud csak az autonóm törekvéseket támogatja.
A megszállt területek kapcsán Netanjahu úgy látja: elsősorban jól kidolgozott gazdaságpolitikai programokra van szükség, melyek emelik a ciszjordániai palesztin lakosság életszínvonalát, valamint erősítik a térség piacgazdaságát. Mindkét pártban közös, hogy elfogadják tárgyalópartnernek Mahmud Abbászt, a Palesztin Hatóság vezetőjét. Emellett mindkét párt egyetért a ciszjordániai telepek további építésével, ami viszont szöges ellentétben áll az Egyesült Államok elképzeléseivel.
Péntek délelőtt Simon Peresz államelnök még külön-külön tárgyalt a két vezetővel a nagykoalíció létrejötte érdekében. Miután nem sikerült eredményre jutni, délután átadta Netanjahunak a hivatalos kormányalakítási megbízást, aki közölte, hogy a radikális jobboldalt és a kis vallásos pártokat sem kívánja mellőzni "nagykoalíciós" kormányából, mivel ők "természetes" szövetségesei a Likudnak.
Akárki lesz is azonban a partnere, nem valószínű, hogy lenne más, valódi alternatíva a "Két állam" koncepciójához, amennyiben Izrael demokratikus és zsidó jellegét egyaránt meg kívánja őrizni. A demográfiai mutatók szerint ugyanis az idő a palesztinoknak dolgozik.
Jelenleg 7,1 millió lakosa van Izraelnek, melyből a zsidók aránya kb. 5,4 millió fő. Az arányok azonban jelentősen módosulnak, ha hozzávesszük Gázát és Ciszjordániát. Sőt, ha a határok nem változnak 2020-ig, egyes becslések szerint 8 és fél millió palesztin fog együtt élni 6 és fél millió zsidóval.
Ehud Olmert távozó kormányfő szerint tehát muszáj lesz folytatni azt a politikát, amit annak idején Saron kezdett el: fájdalmak árán is, de le kell mondani jó néhány bibliai eredetű területről annak érdekében, hogy megmaradjon az ország zsidó jellege.
A Hamasz-tényező
A koalíciós tárgyalásokkal párhuzamosan továbbra is folyik az egyeztetés a Hamasz és Izrael között. Kérdés, meddig: a január 18-án megkötött tűzszünetet követően is csak részleges a fegyvernyugvás a Gázai övezetben. Robert Serry, az ENSZ közel-keleti különmegbízottja szerint a tűzszünet óta eltelt egy hónapban 15 - más források szerint 30 - rakétát lőtt ki a Hamász Izraelre, amit a légierő 19 berepüléssel viszonzott.
Izrael szerint a Hamasznak azonnal le kell tennie a fegyvert, ezen kívül ragaszkodik a 3 éve fogva tartott katona, Gilad Shalit szabadon bocsátásához. A Hamasz és egyiptomi közvetítők szerint azonban Shalit ügyét külön kell választani a Hamasszal kötött megállapodástól.
Hiába: Olmert és a biztonsági kabinet egyhangúlag úgy döntött, Shalit szabadonengedéséhez, valamint a fegyvercsempészet leállításához kötik egy tartósabb tűzszüneti-megállapodás megkötésének feltételét. Jövő szerdán Egyiptomban a Hamasz részvételével palesztin vezetők tanácskoznak egy egységes politikai fellépés kialakítása érdekében.
Amerika új utakon?
Az új amerikai vezetés már többször jelezte: szakítani kíván a Bush-korszak külpolitikai gyakorlatával, és át kívánja értékelni az elmúlt évek közel-keleti politikáját. Az elmúlt héten három amerikai küldöttség is járt Szíriában, hogy erősítsék a két ország közti feszült kapcsolatot. John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke és két demokrata párti képviselő, Brian Baird és Keith Ellison a hét elején a Gázai övezetbe is ellátogattak, ami precedens értékű az eddigi amerikai gyakorlathoz képest.
Kerry hangsúlyozta Cipi Livnivel folytatott sajtótájékoztatóján, hogy a Hamaszt továbbra is terrorszervezetként tartják számon, azonban fontosnak tartják, hogy a térségben "másokat is meghallgassanak". Vasárnap egyébként Netanjahu jelezte: kész együttműködni Obamával. Ez fontos jelzés lehet, mivel az izraeli vezető első miniszterelnöksége idején nem volt súrlódásmentes viszony a két fél között.
Kerryék pénteken levelet kaptak közvetett úton a Hamasztól: a palesztin menekültek segélyezésével foglalkozó ENSZ-hivatal, az UNRWA irodájának bejárata előtt lerakott levélben arra kéri a terrorszervezet az új amerikai elnököt, hogy üljön le velük tárgyalni és legyen méltányos velük szemben. (A Hamasz később cáfolta, hogy ők írták volna a levelet.)
Kerryék szombaton Szíriában folytatták körútjukat, ahol Bassar el-Aszad elnökkel tárgyaltak, többek között a palesztin-kérdésről is. Az USA aktív szír közreműködést vár a térségbeli konfliktus rendezésében. Ugyanakkor bizonytalan a közeledés kimenetele: Washington ugyanis nem nézi jó szemmel, hogy Damaszkusz atom- és nem hagyományos fegyverek beszerzésére törekszik és beavatkozik Libanon belügyeibe. A külügy emellett elítélte az USA által ellenségesnek tartott terrorszervezetek szíriai támogatását.
És akkor ott van még Irán
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség legújabb jelentése megerősítette: Irán rövid időn belül, akár 2010 végére rendelkezni fog atombombával. Szakértők szerint hiába lassította urándúsításának mértékét az iráni vezetés, atombomba előállításához már így is elegendő fosszilis anyaggal rendelkezik.
Obama ígérete szerint tárgyalni fog a perzsa állammal és a konfliktusra diplomáciai úton próbál megoldást találni. Az USA felszólította Iránt, hogy adja fel urándúsító tevékenységét és működjön együtt az ENSZ-szel.
Izrael tisztában van az új amerikai külpolitika irányváltásával, ezért brit lapjelentések szerint "puhább" módszerekhez folyamodva akadályozza az atomprogram sikerességét: fedőcégek, kettősügynökök, kommandósok részvételével próbálnak beavatkozni a folyamatokba. Nagy valószínűséggel izraeli közreműködéssel tettek el láb alól több iráni szakembert is a közelmúltban. Izraeli tervek szerint a közeljövőben az atomprogram több más résztvevőjére is hasonló sors várhat.
Amerikát és Izraelt is foglalkoztatja ugyanakkor, hogy Ahmadinezsád elnök rezsimje jelentős összegekkel támogatja mind a Hamaszt, mind a Hezbollahot. A közel-keleti béke, az iráni atom, a terrorizmus: megannyi kérdés, amelyre az új izraeli vezetésnek válaszokat kell adnia.
(Forrás: Hírszerző, The Jerusalem Post, MTI)
.
A cikk eredetiben itt olvasható:
No comments:
Post a Comment