Tomi Lapidra emlékezem

„A cionizmus a huszadik század egyik legnagyobb csodája”

Tomi Lapidra emlékezem

.

Az Európa szerte erősödő antiszemitizmus hazánkban is érezteti hatását.

Talán ez okból jutott eszembe a minap Joszef (Tomi) Lapid, aki a Jeruzsálemi Yad Vashem Holocaust- múzeum elnökeként tavaly hazánkba látogatott, és Aliza Bin Noun Izrael magyarországi nagykövetével Világ Igaza díjat adományozott olyan magyar családoknak, kiknek felmenői a Shoá idején zsidók életét mentették meg. Számtalan riport, interjú jelent meg Lapiddal, és hogy őszinte legyek, nagyon a szívembe zártam. :)

Itt tartózkodása idején, aggodalmát fejezte ki a magyar gárda jelenség miatt, felhívta a figyelmet ezen nyilasmozgalom minden potenciális veszélyére:

"A Magyar Gárda jelenleg teljesen marginális kérdés, de az ember sose tudhatja. Ha elrepül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg." - és mennyire igazak szavai.

A magyarországi viszonyokról, így nyilatkozott:

„Magyarország sajátos módon annyira félti demokráciáját, hogy megenged olyan antidemokratikus tevékenységet is, amelyet ősi demokráciák, mint Anglia, betiltanak, és közben nem félnek, hogy elvesztik demokratikus jellegüket. Sok magyar az alkotmányból a szólásszabadságot emeli ki, mint a legszentebb jogot mind között”

"Magyarország először fasiszta, utána kommunista állam volt, ezekben a rendszerekben tiltották a szabad szólást. A mai demokrácia reagál a múltra, és néha túlreagálja. Szerintem azonban a magyar demokrácia ma már elég erős ahhoz, hogy megengedhesse magának a fellépést azok ellen, akik a szólásszabadságot a demokrácia elleni harcra használják."

Nem sokkal magyarországi látogatását követően olvastam a szomrú hírt, mely szerint Joszef (Tomi) Lapid, magyar zsidó származású izraeli politikus, Izrael volt miniszterelnök-helyettese, június elsején, 77 éves korában elhunyt. Hat hónappal korábban állapítottak meg nála rákbetegséget, egy otthonában kapott szívroham után.
.

***

.

Tomi Lapid, Lampel Tamás néven 1931-ben született Jugoszláviában, a szerbiai Benovitzban. A második világháború már Budapesten érte. Zsidó származása miatt a gettóba került. A háború alatt Tomi Lapid édespját a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták, ahol - a tábor felszabadulása előtt két héttel - meghalt. Lapid édesanyjával Budapestre került, ahol csak a szerencsének köszönhette, hogy nem lőtték a Dunába.

„Ott váltam cionistává - nyilatkozta 1995-ben a Haaretznek - mert megértettem, hogy nincs elég hely az egész világon egy 13 éves zsidó fiú számára. Egyetlen egy hely van számunkra a világon, Izrael”.

Lapid 1948-ban elhagyta Magyarországot, 17 éves korában kivándorolt Izraelbe. Bevonult a hadseregbe, majd a Tel-Aviv-i egyetemen tanult és írni kezdett a magyarnyelvű izraeli lap, az Új Kelet számára is, Ephraim Kishon vezetése alatt. Kishon aztán bemutatta őt a Maariv című napilap alapítójának, Azriel Carlebachnak, aki személyes asszisztenseként alkalmazta Lapidot, aki ezekben az időkben változtatta meg a nevét Lampelből Lapidra.

Később a Maariv szerkesztőségi tagja lett, majd a Hírközlési Hatóság pénzügyi igazgatója, a Popolitika nevű Tv-műsor vezetője, még később a kábeltévé szövetség elnöke.

Politikai karrierje is megkezdődött, a Kneszetbe először 1999-ben választották meg, ultraortodox ellenes liberális pártja, a Sinuj 6 mandátumhoz jutott. A 2003-as választás után érte el pártja a legnagyobb sikerét, 15 mandátumot szerzett. Lapid pedig Ariel Sharon miniszterelnöksége idején igazságügy-miniszter és miniszterelnök-helyettes lett. Ám a Sinuj 2004-ben kilépett a kormányból, tiltakozásul amiatt a döntés miatt, hogy többszázmillió sékelt utalt át a kormány az ultraortodoxoknak. Kilépése után pártja hanyatlani kezdett, 2006-ban már egyetlen helyet sem tudtak szerezni az izraeli parlamentben.

Anyanyelvnek a magyart tekintette. A magyar és a héber mellett kiválóan beszélt angolul, németül és horvátul.

Emléke legyen áldott!